"Milyen szerepzavarokkal küzd a férfi a XXI. században? A teljesítménykényszer okozta szexuális problémáinkra –akár ideiglenesen- fájdalomcsillapító lehet-e a prostitúció? A pornográfia erőszakosságra nevel vagy feszültségünket csökkenti? Szexhez való jog és egyéb kényes kérdések- szemérmesség nélkül."

Hatalom és szex, erőszak és pornográfia. Ezek voltak a parázs vitát kiváltó kényes pontok azon a beszélgetésen, amelyet az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal hirdetett meg a Férfihónap alkalmából. Négy héten át a férfi XXI. századi szerepzavarait igyekszünk feltárni és megbeszélni a Spinoza-házban. Az első alkalom vendégei Klettner Anikó klinikai szakpszichológus valamit Juhász Géza jogvédő a Habeas Corpus Munkacsoport képviseletében. A vélemények összecsaptak; a férfi vajon erőszakot gyakorol-e az örömlány felett, amikor aktust vásárol vagy éppen a férfinak okoz atrocitást maga a prostituált, amikor durván, agresszívan felajánlkozik? Szóba hozzuk a pornót is, amely szintén nem hagyja nyugodni a kedélyeket. A műsort a Hangtárban újra meghallgathatják.

Részlet a műsorból:

- H.G.: Ha a nők többet keresnének, akkor jogegyenlőség alatt támogatnád-e azt, hogy a nők is elmenjenek férfiprostituáltakhoz, ha otthon nem kapják meg azt az örömöt, amire vágynak?

- J.G.: Én a prostitúciót nem támogatom semmilyen formában sem. De tudom, hogy a fejlett nyugati országokban, ahol van fizetőképes női réteg, ott a heteroszexuális férfi prostitúció is magasabb, mint nálunk. Nem értek egyet ezzel. Ha a férfiak és a nők viszonya demokratikus, és egyenlőségen alapul, akkor ezek a gazdag nők sem vásárolni akarják majd a férfiakat, hanem partnerként számbavenni őket.

- K.A.: Ez egy eléggé elméleti kérdés. Persze ha egy nő megteheti, hogy fizet ezért és nem talál olyat, akire számíthatna, aki biztosan jó, ha olyan a felfogása, hogy nem zavarja az üzleti jellegű kapcsolat, miért is ne vehetne ilyet? Ahogy egy férfinél, egy nőnél is ugyanúgy előfordulhat. De pszichológiailag én inkább azzal találkozom, hogy nagyon sok olyan magányos nő van, aki attól szenved, hogy nem talál párt, akivel folyamatosan –vagy legalább szakaszosan- intimitásban élhetne.

- H.G.: Ez egyébként szakorvosilag támogatható?


- K.A.: Ez nem megoldás. Ettől ő nem lesz oldottabb, mert a gátlásosságnak nem a gátlástalanság az ellentéte. Nem fog tudni könnyebben kapcsolatot teremteni, ha elmegy egy prostituálthoz.

- J.G.: Teoretikusnak és életidegennek tartom ezt a kérdést. A prostitúció kultúrája és a prostitúció PR-ját végző pornográfia sem egy nemileg semleges és kiegyensúlyozott kultúra. A prostitúció kultúrája arról szól, hogy a nőnek mindig lehet mondani, hogy kurva, de a férfire nem tudunk mit mondani. A férfiak és a nők szerepe nem szimmetrikus ebben az ügyben. Már a gyerekeket is arra neveli a prostitúció kultúrája: a nők arra valók, hogy használják őket. Erre neveli azokat a zömmel fiatal és felnőtt férfiakat, akik a pornográfiát nagy mennyiségben fogyasztják. Személytelen, erőszakos kapcsolatra nevel.

- K.A.: Tudtommal általában középkorú vagy idősebb férfiak fogyasztják ezeket a filmeket, ők a célcsoport.

- H.G.: Úgy hallottam: az tapasztalható, hogy a nők egyre többet néznek pornót. Ez igaz?

- J.G.: Sok kapcsolatban a férfi különféle módszerekkel kényszeríti a nőt arra, hogy pornót nézzen. Elég széles spektrumú elkövetési formái vannak ennek. Van például olyan bántalmazási eset, amelyben a férfi arra kényszerítette a nőt, hogy éjszaka, állva nézze a pornót addig, amíg ő alszik.

-K.A.: Ez egy olyan téma –tudnám hasonlítani az önkielégítés témájához-, amely a férfiaknál már egy elfogadott dolog, belefér a férfiszerep, férfi-szexualitás témakörbe. A nők esetében viszont ez a legnagyobb titokban zajlik, de nyilvánvalóan zajlik. A nőknek ugyanolyan erőteljes szexuális vágyaik vannak, mint a féfiaknak, bár ez még mindig nem elfogadott. A közfelfogás az: rossz nő, aki szereti a szexet, nem is beszélve arról, hogy önkielégítést végez, vagy pornót néz. Természetesen a kielégületlenség esetén az önkielégítésre vagy a pornóra való igény is megvan.

2004. június 17.